Április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, melyről 2000-ben határozott a kormány, a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján. 1944-ben ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását, és a zsidóság ide zárását a korabeli Magyarország területén. Iskolánkban minden évben emlékműsor és vetítés keretében emlékezünk meg erről az eseményről. A témához kapcsolódó versek mellett az akkori történések is megelevenedtek a gyerekek számára a három előadónak, Ábrahám Bencének, Sipiló Jázminnak és Friesz Fruzsinának hála. A felkészülésüket Eszter néni segítette.
Radnóti Miklós: Töredék
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
……………………
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.