Az idei tanév ünnepélyes tanévzáró keretében június 18-án került lezárásra. Sok szép eredmény született, így jónéhány oklevelet volt lehetőségünk kiosztani.
Könnyes búcsút vettünk a mindenki által oly nagyon szeretett Szőke Zoltánné Marika nénitől, aki idén nyugdíjba vonult. Egykori és jelenlegi diákjai valamint kollégái egy számára rendezett műsor keretében köszöntek el tőle.
Ezután is mindig szeretettel és megbecsüléssel gondolunk rá, és minden jót kívánunk neki a nyugdíjas éveire!
A következőkben az ünnepségen elhangzott búcsúbeszéd olvasható, melyet Hohner Jusztina Marika néni kollégája és egykori diákja olvasott fel:
„Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be… Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.
A Te feladatod, hogy tanító légy, a falu tanító nénije. Mélyen érző, alázattal bíró pedagógus , aki évtizedeken keresztül magára vállalta azt a felelősséget, amellyel a felnövekvő nemzedékek oktatása-nevelése jár. Te vagy, aki megtiszteltetésnek, életen át tartó hivatásnak és nem napi nyűgnek fogja fel a gyermeknevelést. Mindannyian ilyen pedagógusok szeretnénk lenni, amikor kikerülünk a főiskoláról, egyetemről. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Mert a hétköznapok gondja-baja, a kisebb- nagyobb kudarcok gyakran elfeledtetik velünk eredeti álmainkat, megrendül hivatás tudatunk . De vannak kivételek, akiknek sikerül, mint Neked Marika néni! Aki negyven év után most nyugdíjba vonulsz!
Szőke Zoltánné, Marika néni a győri tanítóképző főiskolán szerzett diplomát 1978-ban. 40 évet töltött el a pedagóguspályán, melyből 31 évet tanított itt az ádándi iskolában.
Oktató- nevelő munkád során rengeteg kis tanulóval ismertetted és szeretetted meg az írás, az olvasás, számolás alapjait, a természet szeretetét és védelmét, a hagyományok ápolását, és fektetted le bennük a művészeti ágak egyes alapjait.
Tudtad, hogy a hivatás – amit választottál – nagy felelősséggel jár, de ugyanilyen sok szépséget is rejt magában. Csak rád kellett néznünk, ahogy lehajoltál a gyerekekhez: törődés volt minden mozdulatod, okító volt minden szavad.
Optimista humorod, precizitásod, vidám kisugárzásod, higgadt, bölcs szavaid nem merülnek feledésbe, még sokáig átjárják a tanri szoba, és az iskola falait.
Ha végig sétálsz a falu utcáin, alig van ház, akinek valamely családtagját ne tanítottad volna. Te vagy a nagybetűs tanító néni, több generáció nevelője.
De nemcsak a gyerekeket, hanem minket is, tanítottál, neveltél sok éven át. Munkaközösség- vezetőként segítetted, összefogtad, hasznos tanácsokkal láttad el kollégáidat. Mindig megújulva a kor szellemével haladva tetted színesebbé az iskola életét. Frappáns ötleteid, jó kedélyed, gyakorlatiasságod legfőbb pillérei voltak hivatásodnak, és a munkatársakkal való jó kapcsolatodnak.
Pályafutásod alatt több kistanító gyakorlatát mentoráltad, ahogy az enyémet is, és mutattad meg a szakma csínját- bínját, amit a főiskolákon és az egyetemeken nem tanítanak.
Egondolkodtál-e azon, hány füzetet javítottál ki negyven éven át? Hány tantestületi értekezleten vettél részt? Hány kolléga ment nyugdíjba azóta, mióta itt dolgozol?Hány letörölt könnyet, hány mosolygó, örömteli gyermekarcot jegyez a negyven év statisztikája? Bizony nagy számok!
Negyven évnyitó, negyven évzáró, negyven ballagás!
Kb. 7400 tanítási nap, kb. 37 000 tanítási óra.
E számvetés után senki nem vitatja, hogy jöhet a megérdemelt pihenés, egy új életforma. Amiben nem merül feledésbe az iskolánk, ajtaja mindig nyitva áll előtted!
Köszönjük, hogy iskolánk történetében követendő értéket alkottál pedagógiai munkásságod során, mindvégig a tantestület megbecsült tagja, gyermek és kolléga számára egyaránt példakép voltál és leszel.
„ Ne kérdezz, ne csodálkozz, fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked, fogadd el a tényt, hogy az előtted álló ösvény új irányba vezet. Rázd le a miérteket és a „mi lenne, ha…” kérdéseket, s megszabadulsz kétségeidtől. Mindegy, mi ért – az már a múlté. Bármi volt is – fontos lehetett. A múlt rövid villanás csupán. A jövőt még be kell teljesíteni. A ma, ami itt vár. Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve – bátorsággal, hittel, határozottsággal.
Ne feledd!
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.
Drága Marika!
Nyugdíjba vonulásod alkalmából szeretettel köszöntünk.
Köszönjük az együtt töltött éveket,
hogy mindig számíthattunk Rád.
Hosszú évekig tartó jó egészséget, pihenést,
utazgatást, és unokázást kívánunk!
