Az iskola története

 

Az ádándi általános iskola története
Írta: Szabó Albert

Ebben a munkámban sok nevet talál a kedves olvasó. Az, aki nem élt benne, nem ismerte az embereket, nem csinálta a dolgokat, annak ez a történet unalmas és a felsorolás nem sokat mond. Én örömmel és boldogan éltem benne 43 évig, itt tanítottam, ismertem és megéltem sok mindent. Szeretnék igazat írni és szeretnék ezzel az írásommal emléket állítani azoknak a régi, általam is ismert tanítóknak, tanároknak, akik valamikor – akárcsak a mostaniak – fiatalon, lelkesen itt tanítottak Ádándon. Szeretnék továbbá emléket állítani annak az 1356 tisztességes, becsületes tanítványomnak, akik felnőttek és megállták a helyüket az életben.
Nem azt akarom részletezni, hogy mik, mit és hogyan tanított, hogyan élt a szolgálati lakásában, miért ment el, milyen problémái volta, milyen volt valakinek a közösséghez való viszonya, hangulata, milyen volt az összefogás, a beilleszkedés, vagy megosztottság. Az egyes tanulók 30-40 évvel ezelőtti magatartási hibáival sem akarok foglalkozni… Hogy eljussunk máig és megértsük a jelent, egy kis érdekes és rövid történelemmel kezdem.

A Tallián kastély volt az iskola régi épülete. Vastag, téglafalak, kicsi ablakok, boltíves termek, alatta nagy pince.

1572-ben, a török hódoltság alatt a falunak 7 adóköteles háza volt. 1582-ben ez már 12-re nőtt. 1715-ben 11 háztartást írtak össze, 1720-ban már 15 adózó családot találunk. Különböző uraságok váltogatják egymást, mint a falu tulajdonosai. A régi iratokban iskolai tanításról nem tesznek említést – nem is volt rá igény. (Még 1950-60 közötti időkben is 15-20 analfabéta élt a faluban.) 1767-től Vizeki Tallián János megyei alispáné a község, aki ebben az időben építtette az ún. „Sárga házat”, az iskola régi épületét. A Tallián családnak nagyon sokat köszönhet a község. Ha egy településen volt pap, tanító és bíró, azok tudtak írni és olvasni, a köznép nem. 1764. október 11-én Gaál Antal, a falu egykori jegyzője összeírta a jobbágytelkeket. A jegyzőkönyvben ilyen családnevek szerepelnek: Szőke, Vincze, Császár, Laki, Turi, Gáspár, Kátai, Kopácsi, Kajári, Molnár, Csordás, Joó, Karikó, Kelemen, Sánta, Duka… E családok leszármazottai, utódai ma is élnek a faluban.

Mária Terézia királynő 1777-es tanügyi rendelete (alsó fokú kötelező népiskola) után már lehetett valamilyen szintű, szervezett, felekezeti oktatás. A falusi rektor vagy mester (tanító) összevontan, több gyereknek írást, olvasást, számolást, hittant és egyházi éneket taníthatott. A l0-l2 éves gyerekek otthon a családban sokat dolgoztak (vezették a lovat, etettek, itattak, takarítottak stb.) A nagy mezőgazdasági munkák idején: aratás, szüret, betakarítás stb. szünetelt a tanítás.
Református tanítók: Várady Mihály református lelkipásztor 1799-ben, Kálmán András ref. lelkipásztor 1811-ben a jegyzőkönyvében felsorolja, hogy az 1800. esztendőben Zsarnai Mihály, utána Csatai István, ezután Kovács Pál – aki öt évi hivatalkodás után meghalt Ádándon – volt a tanító. Őt követte Petőcz István, a Pápai Református Kollégium növendéke, aki 1815-ig szolgált itt. 1815 után Bánoki István, majd Kiss Dániel – ő 1822-ben Bábonyra ment. A Kölesdről jött Nagy Sándor 1826-ig tanított, majd Orbán Antal. Őt váltotta a Nyimből idekerült Deli József, aki 1838-ban Kilitibe ment. 1812-ben a mester házának megroggyant a teteje. Ezt helyrehozták (nádazással), szobáira ajtókat csináltatott az egyház. Veteményes és káposztás-kertjét a rét felől felárkoltatta. 1814-ben az iskolatanító szobáira új ablakokat készíttetett, ráma vasakkal együtt (aki ezt végezte Vince Mihály volt).

Cselédházak az iskola udvarán a sportpálya helyén. Bontásuk 1958-ban kezdődött. (A gyakorlókertben e miatt sok a téglatörmelék.) A nagy kutat feltöltötték.

1819-ben a rektortanító házánál az egyház ólat, pincét, fészert, istállót fundamentumból újonnan építtetett. (1822-ben az iskolánál Németh József pincét rakott). 1825-ben a város (Ádánd) jegyzője nemes Török János úr, az iskola rektora a kölesdi Nagy Zsigmond úr. Az iskolának helybeli segítői (pedellusai) Vincze János és Laki József. A mesteri konvenció volt a tanító fizetése, esztendőnkénti díja. Részletes felsorolás szerint: „10 ezüstforint, 80 pozsonyi mérő rozs, 11 hold szántóföld, 1 6/8 hold rét, rétföld 4 és 1/8 hold, kenderföld 560 négyszögöl (ezeket az eklézsia művelteti) 30 köböl só, 25 köböl hús, 10 köböl hagyma, tűzifa 2 ½ öl. Minden iskolai gyermek ád egy mérce eleséget, pénzt 12 garast, egy csibét, 1 garast fűtőpénzre. Bort minden gyónó pártól 3l/2 iccét, vagy ha nem, akkor az árát. Trágyát minden évben, minden szekeres gazda tartozik kivinni a maga udvarából a tanító földjére. A trágyát az iskola tanítója a saját udvaráról elhordatja. Iskolatanítói földek: Rét a szentkútnál 1 hold, a Nagytónál 4 hold, a temető alatt ½ hold (szántóföld), Horogtetőn 2 1/2 hold, Birsalmásban 4 hold, Keszi út 4 és 4/8 hold stb.
Kiadtuk szokásos pecsétünk és neveink 10 aláírással megerősítve. Ádánd, 1843. április 27-én. Hőke János fő esperes”

1834-ben Nagyberényből jött Mészáros Károly tanító. Érdekes, hogy kút sohasem volt az ádándi pap és mester udvarában, pedig a szomszédban, szegény sorsú emberek is tudtak kutat csináltatni állatok itatása, kézmosás, főzés, fürdés stb. céljából.

„Iskolamesteri földek: Bikaréti dűlőben 8 hold, a Nagytónál 8.1/4 hold, a berényi határban 3. 4/8 dűlő, a bikaréti dűlőben 7. ½ hold, Horogban 3 hold rét. A fentieket feljegyezte Ádándon 1845. február 24-én Horváth Gábor ádándi református lelkész.”
1869. június 1-től – 1897-ig ref. kántortanító: Gaál Imre.
1898-1907-ig Szeghő István a kántortanító
1908-1916-ig Hordó Alajos a kántortanító.
1917-1919-ig Szakál Vince a tanító (kommunista, aki az egyházat gyalázta, ezért eltávolították)
1920-1925-ig Jámbor Lajos a tanító.
1925-1945-ig Takár Lajos kántortanító.
A református iskola l846-ban épült (most Árpád u. és Kossuth u sarok) teljesen téglából, amit méltóságos Csapodi Gábor úr ajándékozott az egyháznak. Az iskola a templomtól kissé távol eső, de igen szép telken épült.
„Azonban miután részint rossz a beosztása, részint alacsony, elsüllyedt volta miatt egészségtelen, s a célnak megfelelő nem volt. A fala és a tetőzete roskadozni kezdett. 1883-ban a gyülekezet 4500 forint értékben díszes iskolát és tanítói lakot emelt, amely a célnak és a kor igényeinek megfelelt. A tágas, padlós, stukatúros iskolán kívül (egy épületben) van a tanító használatára 3 szoba, pince, 2 éléskamra. Ezen fő- és új épület folytatásában van egy istálló, az egyháznak egy magtári helyisége, s egyéb gazdasági épületek (ólak, amelyek javításra várnak, amit tenni nem mulasztott volna el a gyülekezet, ha múlt év 1886. április 19-én keletkezett tűzvész a templomot romba nem teszi.)”

Az új, 2 tantermes és szolgálati lakásos iskolaépület udvara és környéke 1961-ben.

Ennek az iskolaépületnek az első részében (szobáiban) lakott a mindenkori kántortanító. Udvarán most fenyőfák vannak (Walcz Géza tanító ültette) és a hozzá tartozó udvaron épült az orvosi rendelő, hentesüzlet, OTP. Élelmiszerbolt és a leaszfaltozott parkoló (piactér). A lakástól hátra lehetett egy kb. 6×12 méteres osztályterem (alatta volt a pince) Az osztálytermet 1964-ben átalakították, lett belőle két darab tanácsi szolgálati lakás. A ref. egyház eladta az épületet 13,5 millió forintért, az épületen újabb átalakítások történtek. Jelenleg is szolgálati lakás van benne.
A följegyzések szerint 1816-ban az iskola népessége (iskolások száma) 44 fő, ebből 25 fiú és 19 lány. 1887-ben a mindennapi iskolások száma 78 fő, ebből 44 fiú és 34 a lány. Ismétlő iskolások száma 28 fő: ebből 16 a fiú és 12 a lány. A legtöbb családban általában 4-6 gyermek születik. Az iskolázás szeptember l-től június végéig tart. Szeptember, október és június hónapokat kivéve a gyermekek szorgalmasan gyakorolják az iskolát, minek következtében szép eredményt is mutatnak fel. Az őszi és nyári hónapban gyéren látogatják az iskolát, három hónapban csak feles részben járnak iskolába. A szülők, gyakran a községi bíró is azzal lázítja a népet, hogy a pap és a tanító az oka az iskolába járás szorgalmazásának és ennek elmaradása esetén a bírságolásnak.

1887-ben az iskolában használt eszközök a következők: egy földgömb, Magyarország, Európa, Somogy megye térképi. 24 db Gönczi fali olvasótábla, természettani ábrák. Egy tizedes mázsa, méterrúd, űrmértékek, 2 db fekete tábla, egy festett álló szekrény, egy asztal és szék. Víztartó edény, 14 db természetrajzi ábra, egy hőmérő, gyűjtő- és szóró üveglencse, egy delejpatkó (mágnes), delejtű, valamint egy 110 darabból álló könyvtár. Az iskola minden költségét a felekezet állja. A növendékek 1-6 osztályra vannak osztva, egy tanító vezetése alatt, aki a megyei felsőség által megállapított terv szerint tanítja növendékeit. Az iskolai felügyeletet helyben a lelkész és három választott iskolai felügyelő gyakorolja.

Nyilvános közvizsgát évente kétszer: márciusban és júniusban tartottak. Az ismétlő iskolások novembertől április közepéig hetenként kétszer mennek iskolába, ezek után a tanító fejenként az illető szülőktől 50-50 forint tiszteletdíjat kap. Az egyház igazgatásában a presbitérium üléseinek jegyzőkönyveit a tanító vezeti. Több alkalommal előfordul, hogy a születési, házassági és halálozási bejegyzéseket is a tanító végzi. Híveitől a lelkész és tanítója fizetést nem szed, a gyermekek után járó tandíjat a szülők a tanítónak elviszik, a késedelmeket az egyház gondnoka szedi be.

1835-ben a Csapody családé a falu. Csapody Pál 1835-1840 között építtette a kastélyt, (a majdani szakiskolát), majd újból a Talliánoké lesz a falu. Tőlük, a Tallián családtól 1856-ban vette meg a kastélyt a bálványosi Satzger család és hozatott a faluba német (bajor) személyzetet, cselédeket, mestereket stb. – innen a sok németes családnév a faluban: Éberhardt, Tauber, Hermecz, Hozleiter, Ringhoffer, Tuchmann, Hubert, Wilp, Hohner, Mayer, Laufer, Rauschneider, stb. (ezt így mesélték az öregek.)

Tallián kastély – 1949 óta a régi iskola épülete. Most ebben van a konyha, ebédlő, stb.

1864-ben Ádánd mezőváros, lakossága magyar ajkú. Mind a két felekezetnek van temploma és iskolája. 1914-ben a lakóházak száma 246db (1562 fő). Posta, távíró, vasút, gyógyszertár, körjegyzőség, iskola, magtár, faluhát stb. van a községben. 1960-ban 537 lakóház (2012 fő) lakik Ádándon, 1962. január elején 604 ház és 2060 lélek volt a faluban. 2000-ben 731 lakóházat tartanak nyilván 2200 lakossal, 2010-ben 852 lakóházat 2230 lakossal.
A második világháború előtt a településen külön katolikus, illetőleg református iskola volt. A katolikus iskola (Árpád u. 37.) igazgató-tanítója Hegedűs Sándor volt, tanárai: Walcz Géza, Dr. Andorka Lajosné (Zséger Erzsébet) Varga Etelka. A református iskola (Kossuth u. 57) igazgató-tanítója Takár Lajos volt. Mind a két felekezetnél összevont osztályok működtek, viszonylag magas létszámmal. A háború előtt a népi és polgári oktatás legközelebb Siófokon volt, a diákok vonattal jártak be. Volt úgy, hogy a hideg téli napokon a diákokat egy lovas kocsival, szánnal rendelkező gazda, Godó János postás, vitte le az állomásra. Reggelenként a központban és a katolikus iskolával szemben gyülekeztek a tanulók.
1944 előtt még hat elemi volt, 1944. június közepén ért véget a tanítás. Ekkor végezték el a 8 osztályos népiskolát Tóth József, Vadas Margit, Velecz János, Panyi István, Horváth Mária stb.
Az orosz-német csapatok harcai miatt 1944 szeptemberétől kezdve a tanítás szünetelt, az őszi első félév kimaradt. A vonatok nem közlekedtek, az összeköttetés Siófokkal megszakadt. A front során a község többször is gazdát cserélt, amíg 1944. december 5-én „felszabadult”. A tehetős diákok, pl. Csuthy Gyula, Hermecz Jolán bent laktak Siófokon. A háború után a kitakarított, helyrehozott egyházi iskolákban, 1946 áprilisában Ádándon is megindult a tanítás. Az oroszok az iskolai okmányok egy részét szétdobálták, az egyik teremben ezekkel tüzeltek és melegítettek. A vonatok is megindultak, a diákok ismét bejártak Siófokra. Ez a félév (tanév) áprilistól július l4-ig tartott. Mivel az első félévre nem kaptak bizonyítványt, így a tanévet a második félévvel zárták le.

1949-ben az egyházi iskolákat államosították, „Állami Általános Iskola” elnevezést kaptak. Ádándon az államosított iskola első igazgatója a 24 éves Juhos László volt, aki, a békés-megyei Kőröstarcsán mezőgazdasággal foglalkozó családban született és nevelkedett, a sárospataki tanítóképzőben végzett.

A tantestület 1949-1962 között:
Juhos László ig. Földi Etelka, Heffer József, Heffer Józsefné, Nagy Géza, Dessewffy Hanna, Látos Dezső, Varga Etelka, Német h Sándor, Matolcsy Ildikó, Dr. Andorka Lajosné, (Zséger Erzsébet) Cseh József, Szabó Józsefné (Kovács Erzsébet) Komáromi Gézáné Hozleiter Anna, Dr. Regőczi Miklósné (Török Katalin) György Mária (Vonák Károlyné)

Az új két tantermes iskola épülete és környéke 1961-ben. (Jobbra WC-k, ólak, kamra a majdan épülő iskola helyén.)

A tanítás a volt régi egyházi iskolák épületeiben kezdődött el, majd a Tallián-kastélyban és magánházban (Kaufer-féle ház) folyt. A gyerekek létszámának növekedése elhelyezési gondokat okozott. Az oktatás széttagolt volt: különböző helyeken, szétszórt, egymástól távol eső termekben tanítottak.
Szünetekben a gyerekek mászkáltak az utcán ide-oda, egyik távoli teremtől a másikba. Ebből következik, hogy pontos órakezdés e miatt nem lehetett. Volt, amikor esett az eső, a hó és nem volt esőkabát. A gyerekek a tanévnyitóra rövidnadrágban, mezítláb mentek, és még így jártak októberig. Vászonból készült szatyorba, vagy kézben vitték kevés tankönyvüket, a ceruzát, tintát, palatáblát és a füzeteiket. Egy hosszú padban négyen ültek. Ebben az időben még nem volt sportcipő, szabadidőruha, aktatáska, golyóstoll, zsebrádió, mobiltelefon, karóra és körömlakk. Szerencsés volt az az iskola, amelyiknek volt egy bőrfocija. A fiúk ezt rúgták testnevelés órán és az eredmény miatt a játéknak mindig veszekedés és vitatkozás volt a vége.

A tanítónak volt nádpálcája, ezzel kapták a gyerekek a tenyerest, körmöst és fenekest. Ezzel mutogatta az ábrákat, képeket, térképet. Volt sarokba állítás, térdepeltetés, bezárás, reggelenként kórusban hangosan mondták a szorzótáblát. Nem volt digitális tábla, üzenő füzet, feljelentgetés, a szülők iskolába rohangálása és a tanárok megpofozása, megalázása. A tanítónak nagy tekintélye volt, „megsüvegelték”, megbízásokat adott, a tanulók az utcán is rendben mentek haza, felvigyázók voltak, akik erre ügyeltek, és a tanulók tudtak köszönni!

Délután otthon tanulni kellett, nem az utcán járkálni, bizony szűköltünk, ha ebben az időben az utcán találkoztunk a tanítóval. A szülők sem engedték azt meg, hogy este petróleumlámpa és gyertya mellett későig tanuljon a gyermek. Napközis foglalkozás, tízórai, ebéd, szakkörök nem voltak az iskolában. Táborozás, tanulmányi kirándulás csak a módosabb városi iskolásoknál volt elképzelhető. Káromkodás, lopás, és visszabeszélés, dülöngélés, zsebre dugott kézzel, vállrángatás stb. a tanító előtt, annak jelenlétében elképzelhetetlen volt. Ezeket azért írom le, hogy a mai fiataloknak legyen némi fogalmuk a régi iskolai életről. Összehasonlítás arról, hogy napjainkban hová süllyedtünk… Falun, egy 30-40 fős osztályban, a végzősöknek (szüleiknek is) úgy kellett „könyörögni”, hogy valaki menjen már továbbtanulni. Jó eredmény volt, ha 2-3 tanulót sikerült rábeszélni a továbbtanulásra Nem volt annyi allergiás, depressziós, rossz testtartású gyerek, mint most. Jobb és más volt a fizikai munkavégzéshez a viszonyuk. Nem erőszakoskodtak társaikkal és nem követelőztek a szülőkkel szemben.

Az iskolaépítés gondolatát először 1958-ban egy tanácsülésen Bíró Sándor (Kossuth utcai lakos) szülő vetette fel. Felmerült, hogy a katolikus templom utcájában (Széchenyi u.) van egy alkalmas nagy terület, ahol a régi, düledező cselédházak, és az 1771-ben épült Tallián-kastély van. Ezt az öreg épületet már 1948-ban igénybe vették iskolai célra. Könyvtárat alapítottak benne és gyakorlati órákat tartottak az épület előtti kertben. Ezen az épületen külső átalakítást nem végeztek. Belső átalakításra 1971-72-ben került sor a konyha, ebédlő, és a könyvtár kialakítása miatt.

Meghívó az iskola avatására: 1960. február 28.

Az alkalmasnak látszó nagy területen már 1958-ban megkezdték a két tantermes, szolgálati lakásos iskolaépület tervezését, előkészítését és építését. A lakosság a társadalmi munkában elbontott cselédházak jó tégláit hordta az építkezés helyére. Az avatásra 1960. február 28-án került sor. Ősszel már ebben a két új tanteremben is megkezdődött a felváltásos tanítás. Délelőtt az l. és 2. osztályosok, délután a 3. és 4. osztályosok tanultak. Vízvezeték és WC nem volt az épületben. A tantermek aljzata parkettás volt, az ablakok viszonylag nagyok voltak, termenként kb. 15 db villanybúra volt, és nagy (kétaknás) cserépkályhával fűtöttek. Volt egy rövid folyosó és két lengőajtós kijárat az udvarokra. Ide mindig az alsó tagozatosak jártak. Téli, tavaszi, nyári szünetben a szülők padokat mostak, meszeltek, ablakot takarítottak. 1963 őszén ebben az épületben (az első terem, tanári mellett) kezdtem a tanítást, a 4. osztály osztályfőnöke lettem. Az új tantermek átadásával enyhült a zsúfoltság. A két iskola épületét keskeny téglajárda kötötte össze, amit később leaszfaltoztak. A bontásból maradt, még jó minőségű használt téglából elkezdődött a tornaterem építése. Több évig épült, utólag épült hozzá a két öltöző. A tornaterem oldalában 3-4 méterre a Mandulás-hegy felé voltak a nevelői, majd a tanulói (fiú, lány) WC-k.

Röplabda- és kosárlabdapálya még nem volt. Nem volt parkosítás, hinták, kerékpár-tározók sem. Ebben az időben kezdtük a kézilabdapálya kialakítását (Kumli Tibor igh. tanár irányításával) a cselédházak helyén – hosszú ideig salakos és poros volt a pálya. Az iskola nagy udvarát a nyári szünet alatt augusztus végére nagy gaz borította. Fűnyíró még nem volt, tanévkezdésre a szülők kaszálták le. Politechnikai oktatás az Árpád u. 37-ben, a pedagógus szolgálati lakás egyik nagyobb termében volt, ide jártak át a fiúk órára. Az úttörőmunka már szervezett keretek között folyt. Csapatvezetők: Hozleiter Anna, Németh Ilona, Varga Imréné, majd Szabó Albert tanár. Az alsó tagozatosok, a 2-3-4. osztályosok voltak a kék nyakkendős kisdobosok, a felsősök a piros nyakkendős úttörők. Az úttörőcsapat neve: 1393 sz. II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat volt. A csapat nevét a Sárospatakon végzett Juhos László igazgató adta, tehát ő volt a „keresztapa”

A tantestület 1963 őszén:
Juhos László ig. Kumli Tibor igh. Varga Etelka, Szabó Józsefné (Kovács Erzsébet) Komáromi Gézáné, (Bélik Ilona) Hozleiter Anna, Gaál Zoltán, Pécsi Józsefné (Éva) Vonák Károlyné (György Mária) Vörös Györgyné (Panyi Erika) és Szabó Albert..
Ebben az időben távozott a tantestületből: Putnoki Lajosné, Dr. Regőczi Miklósné, Walcz Géza, Dr. Andorka Lajosné.

23 éves, debreceni születésű fiatalember voltam, amikor a Kaposvár Felsőfokú Tanítóképző elvégzése után Ádándra helyeztek tanítani. 1963. augusztus 25-én jelentkeztem a munkahelyemen, ahol kezdőként mindjárt kaptam is egy osztályt. Albérletben laktam, havi 220 forintért a Pusztai István utcában, az ún. Megyeri Sándor féle házban. Kinevezési fizetésem: 1050 Ft volt, ezt is két részletben kaptam a hó elején és közepén. Fótról (Pest-megye) jöttem ide, ahol az érettségi után 1958-60-ig egy földműves szövetkezetnél dolgoztam mint terv és pénzügyi csoportvezető, havi 1500 forintos fizetéssel.( Ez nagy pénz volt abban az időben). A 3 éves, és akkoriban igen szigorú katonaság elől „menekülve” jelentkeztem egyetemre, ahova nem vettek fel, hanem átirányítottak a kaposvári felsőfokú tanítóképzőbe. A főiskola elvégzéséig a katonaság alól halasztást kaptam, de nem úsztam meg: 6 hónapig Debrecenben, a Kossuth laktanyában voltam, ahol tartalékos tiszteket képeztek a hallgatókból.

A szocialista rendszer soha nem becsülte meg a pedagógus társadalmat. Nem éltünk nagy lábon, álom volt közöttünk a kocsi, lakás, külföldi út, nyaralás stb. Ebben az időben l kg kenyér 3,60 Ft, egy metrójegy l Ft, 1 liter étolaj l6 Ft, 1 doboz Kossuth cigaretta 3,20 Ft volt. Egy autóbuszjegy ára Siófokra 3,50, később 6,50 Ft lett. Ezt az összehasonlítás kedvéért, a pénz értéke miatt írtam le. Kaptunk még a falutól fejenként l hold ún. illetményföldet. Ebben mindenki kukoricát termelt eladásra, a földet kiadtuk felesben megművelésre, egy mázsa kukorica 110 Ft volt – ez mindig jól jött ősszel fizetés-kiegészítésként. Aztán egyre többen lettünk pedagógusok, a l4 hold illetményföldből már nem került senkinek egy hold. A megművelésével is gondok voltak, így Juhos László igazgató a nevünkben lemondott a TSZ javára az illetményföldről, és cserébe évente kaptunk 3-4 ezer forintot a TSZ-től. Ez a megoldás jobb volt, mert megszűnt a földdel járó gondunk.
A régi iskolaépületében előbb 5, majd 6 osztálytermet alakítottunk ki. A tanítást zsúfoltság, párhuzamos osztályok léte jellemezte, akkor 365 tanuló volt az iskola létszáma. Becsengetés után, amikor a bevonuláshoz sorakoztak a tanulók, a sor vége a nagy kerekes kútig ért… A kút most le van zárva, nem használják semmire. Ebből a jó vizű kútból hordta reggelenként Fekete Jani bácsi pedellus a vizet vödörrel: feltöltötte az ivó- és mosdó edényeket (lavórokat). A régi horpadt, alumínium lavórok bizony nagyon zsírosak és koszosak voltak. A falra függesztett ivóvíztartóba, (vöröskeresztes, fehér zománcos tartály volt) egyszer belenéztem, abban egy barna színű, leülepedett zagyvalék volt… Ebből ittak a gyerekek, de betegség e miatt soha nem fordult elő.
Az osztálylétszámok 30 fő felett voltak. Nagyobb volt a fegyelem, a rend, a tiszteletadás, az udvariasság, mint napjainkban. Abban az időben is volt hangoskodás, durvaság, fegyelmezetlenség, részünkről e miatt előfordult testi fenyítés is. Soha nem azért mert valaki nem tudott, nem készült, vagy buta volt. Elsősorban azért, mert nem engedhettük azt meg, hogy bármelyik tanuló velünk szemben durva, pimasz és szemtelen legyen. Nem tetszett, ha a munkánkat hátráltatta, tekintélyünk lejáratására törekedett olyan tanuló, aki hazudozott, lopott, káromkodott, dohányzott, szembeszegült a házirenddel, bántotta a kicsiket stb. Az ilyen tanuló, ha mi nem is akartuk, de viselkedésével „kikényszerítette” belőlünk a fenyítést. A szülők is (volt tanítványaink) ilyen esetben megértőbbek voltak, nem futkostak a tanácselnökhöz, hanem gyakran az lett a megegyezés vége: „nekem ne üzengessenek, irkáljanak, hanem ott melegében kapja meg a gyerek, amit megérdemel, nem fog belehalni”. Ha egy 20-30-40 éves osztálytalálkozón ez mégis szóba kerül, nekünk adnak igazat. E miatt nincs rossz emlékük: „Megérdemeltük, most is ez a szigor hiányzik!” – mondják.
Nem kellett mindenkit fenyíteni, de bizony minden osztályban akadt 2-3 olyan tanuló, akinek példájából a többiek is tanultak.
A régi iskolaépület vastag falai, kis ablakai, télen tartották a meleget, nyáron pedig a hűvösséget. Ebben az épületben volt az igaztaói iroda és a tanári szoba (most az élelmezés vezető irodája) Az osztálytermekben széntüzelésű, nagy, öntöttvas kályhák voltak. A tanulók elpiszkálták, ezért néha nem akart benne égni a tűz, füstölt, – a tanulók nagy örömére és a tanítási óra rovására. Vízvezeték és WC nem volt az épületben. Telefon és villany igen. A tantermek padlója régi, egyenetlen, szegezett, kopott, olajozott, sötét színű padló volt. Minden tanév elején a nyári szünetben egyszer felolajozták (gázolaj) a padlót, ez beszívódott, nem porolt, könnyen lehetett seperni, konzerválta a fát. Ez adta azt a jellegzetes felejthetetlen iskolai szagot, amit néha még most is érzek…
Reggel, amikor mentünk az iskolába, előttünk hajtotta a kanász a disznókat, tülkölt és pattogtatta a karikását. Ezt is azért írom le, hogy a mai olvasó tudja egy kicsit jobban belegondolni magát abba a régi világba. Aztán jött a tehéncsorda (még ilyen is volt a faluban) az iskola utcáján (Széchenyi majd a Petőfi utcán) hajtották az állatokat a rétre. Nem volt mindenhol téglajárda, a főút is egyenetlen volt, nem volt még leaszfaltozva. A villanyoszlopok fából voltak, rajta kb. 60 W-os égőkkel 25-50 méterenként. Telefon csak a közintézményeknél volt: tanács, óvoda, iskola, állomás, gyógyszertár stb. Személykocsi talán öt db volt a faluban.
Komárominé /Ilonka tanítónő/ a 4. osztályával a közlekedésről tanult, ezt szerették volna megfigyelni, és összeírni az elhaladó közlekedési eszközöket. Kimentek a kápolnához, ahol egy útkereszteződés is van, 45 percig vártak: ez idő alatt nem jött semmi, még kerékpár sem.
A termekben a padok még a régiek voltak, úgy emlékszem, hogy a padláson még van belőlük. Aztán kicserélték a padokat újakra (csővázas) szépekre, ketten ültek benne. A régi padlót is felszedték, többször kicserélték, már nem olajozták, hanem lakkozták, utoljára csempézték.
Szeptember 29-én (pákozdi csata, honvédelmi nap) az úttörőknek egész napos akadályversenyt rendeztünk. Mentek az őrsök, hegyen, kerteken keresztül a halászházhoz, itt volt a végállomás. Útközben külön állomások voltak a kisdobosoknak és az úttörőknek. Az állomásokon egy tanár várta feladatokkal a sorban, őrsi zászlóval, énekelve érkező pajtásokat. Volt menetlevél, jelentés, feladat megoldás, pontozás (értékelés) a menetlevélben. Az akadályverseny végén mi összesítettük a menetlevelek pontszámait és kihirdettük az 1-2-3- helyezett győzteseket. Ők a szakiskola autóbuszával velünk elmehettek jutalomból Pákozdra egy napos kirándulásra. Minden őrs jutalmazva lett oklevéllel és csokoládéval. Kint a halászháznál az őrsök 8-1o fő külön-külön bográcsban főztek: kolbászos paprikás krumplit. Ez természetesen mindenkinek nagyon ízlett és elfogyott. A végén aztán gyalog jöttünk haza, kifáradtunk, erre a napra házi feladatot nem adtunk fel.
Október 6.-ról (aradi vértanuk kivégzése) csak osztályfőnöki órán emlékeztünk meg. November 7 NOSZF évfordulója, valamint április 4.-e (hazánk felszabadulása) komoly, kiemelt (iskolai és községi) ünnepség volt a kultúrban. Ezeknek az ünnepségeknek a megrendezését már az év elején kiadták a 7-8 felsős osztályoknak. Erre ők készültek, színvonalas műsort adtak elő. Volt szavalat, énekkar, furulyázás, beszéd és a temetőben koszorúzás. Emlékszem, hogy a nagyobb lányok mennyire izgultak, mert a szakiskolás fiúkkal töltötték meg a kultúrházat. „Tanár bácsi! Én rosszul leszek, belesülök mondogatták izgalmukban. Válaszom: Én is!”
Október 23-ról mindenki hallgatott, megemlékezés, ünnepség nincs, ellenforradalomnak nevezték. Március l5-ről osztály, vagy iskolai szinten volt ünnepség, az 5 vagy 6. osztályosok rendezésében Volt mindig Mikulás és Karácsony ünnepség (fenyőfával, szépen kivilágítva) ezt az alsósok rendezték.
Voltak úttörő ünnepek, honvédelmi napok, akadályversenyek, számháborúk stb. Májusban, amikor már jó idő volt a szabadban, a tűzoltó szakkőr bemutatót tartott a sportpályán. Juhos ig. és Éberhardt László vezetésével a szakkörösök országos és megyei versenyeken szerepeltek szép eredménnyel. A tanév végén minden osztály 1-2 napos kiránduláson vett részt, az ország különböző helyeire: Pécs, Nagycenk, Sárospatak, Eger, Aggtelek, Debrecen, Sümeg, Nagyvázsony stb.
Tavasszal áprilisban voltak a kultúrházban az osztálybemutatók, meghívtuk a szülőket. A bemutatóra minden osztály kapott kb. 8-1o percet, de így is elhúzódott a bemutató 2-3 órányira. Az anyák napját az 1-2-3-4 oszt. a tornateremben délután felváltva tartották. A gyermeknapot május végén, az udvaron, voltak ügyességi versenyek, lövészet, szépségverseny tanár-diák sportrendezvények stb. ezen a napon nem volt tanítás. A ballagások soha nem maradtak el (tablókészítés igen) mindig sokan voltak szülők és vendégek. Szépek voltak ezek az ünnepségek és a búcsúzó gyerekek, az osztályok, folyosó, zsibongó feldíszítve és rengeteg virág a ballagóknál Ete pedig a bankett, a 7. oszt. erre hivatalos volt, de meglehetett hívni egy vendéget is. Itt már előfordult, hogy néhány tanuló megfeledkezett magáról, éjfélkór véget értek ezek a rendezvények.
A beosztás szerint a nyári szünetben, mindig hétfői napon egy osztály bejött az isk. gyakorlókertjébe egy órányira dolgozni. Tanévkezdésre nem volt gazos a kert, a hagymát, mákot, paprikát, borsót stb. betakarítottuk. A tanulóknak ezt a munkáját értékeltük és nyilvántartottuk.
Ősszel a szüreti felvonulások az ezt követő bál, majd később a Katalin és a farsangi bálok,5o-6o tanuló jelmezbe öltözött, ezek a rendezvények mindig sikeresek és hangulatosak voltak.
A nyári szünet közepén, július végén és augusztus elején 1o napra Fonyódligetre mentünk. A táborba 4o-5o-6o ádándi gyerekkel vettünk részt A balatonszabadi Tsz. autóbusza vitt bennünket. Ott sátrakban és faházakban laktunk. A kicsiknek (6. oszt.) 2-3 napig szokatlan volt a helyzet, de a vége felé már mindenki maradni szeretett volna, olyan jól érezte magát.
Naponta háromszor kaptunk bőséges étkezést, repeta is volt. Naponta különböző programok, zenekarok, sportrendezvények stb. fürdés, nem unatkoztunk. A tábori költségek először 12o.- Ft. Majd 15o.- aztán 22o.- 5oo.-Ft. Így emelkedett minden évben. A végén már elérte a 6-8-lo ezer Ft-ot voltak velünk külföldi gyerekek is: szlovákok, hollandok, olaszok stb. Az ádándiakat a kapu- és konyha-ügyeletben mindig megdicsérték, ezt még a hangos bemondóban is bemondták és egy szép zenével honorálták. A tábor vezetője Teremi József volt (dicséret és köszönet neki) a tábor közvetlenül a Balaton partján van, szemben a Badacsonnyal, Somogy megye tulajdonában. Ahány járás volt a megyében, (8-9) annyi altábor volt. Mi a siófoki járás 6-os altáborában voltunk. Amikor az úttörő megszűnt l989-ben, sajnos a fonyódligeti táborozás is megszűnt. Helyette nem lett semmi, pedig hiányzik, mert szép és jó volt.
Az időben nagyon előre szaladtam, de hamarosan visszatérek az l96o-7o-es évekhez. Közben annyi minden az eszembe jutott, amiről röviden megemlékezem. Ősszel a TSz megsegítése (szüret, krumpli és hagymaszedés) ezek mindig hangulatosak voltak. A TSZ Ezért cserébe furulyákat, pianínót, autóbusz fuvar, főzéshez tűzifa kiszállítás, zászlórudak, faanyagok stb. ezen kívül a tanulókat is megfizette, volt osztálypénzük.
A TSz, zárszámadó közgyűlésén az énekkar és a furulyások, rendszeresen szerepeltek. Minket ott megvendégeltek, szendvics, üdítő, csokoládé és hazahoztak busszal. Viszonylag sok szakkőr működött: tánc, színjátszó, sport, furulya, bábozás, tűzoltó stb. A nőnapot (március 8.) és a pedagógus napot a tanácselnök köszöntésével, magunk között mindig megünnepeltük. Voltak már 2o-3o-4o éves osztálytalálkozók is Ezek mindig hangulatosak, vidámak, és érdekesek szoktak lenni. Sajnos volt olyan osztály, amelyikből már 9-en meghaltak.
Most visszatérek az iskolaépítéséhez, mert időben egy kicsit előre szaladtam
Kezdem azzal, hogy, 1964-7o között érkezett új kollégák a következők:
Bende Jolán, Kóbor Bakó János, Petrik Teréz, Szabó Albertné (Király Anna), Vasváry Lajosné (Puskás Mária) Petrovics Jenőné (Lakinger Lídia) Judi Malvin, Borka Józsefné (Sárika) Csaba Zsuzsanna, Csaba Mária, Foki Valéria
A nagy tanulói létszám miatt – 3oo feletti – felmerült egy újabb, több tantermes iskola megépítése. Tervünket a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya is támogatta. Pénzt ígért és végül segített egy hat tantermes iskola megépítésében. Az elgondolással a helyi tanács és a lakosság minden eddigit felülmúló hozzáállást tanúsított. A terület megvolt: helyén gyakorlókert, gyümölcsös, WC. Kamrák és ólak voltak. Az elgondolás az volt, hogy az új építendő új épületet egy nagy zsibongóval (aulával)
T-alakban hozzákapcsoljuk a már meglévő 1962-ben átadott két tantermes iskola épületéhez.
Legyen ott ig. iroda, tanári, mosdók, WC. Széles folyosó és minden osztálynak 1-től 8-ig külön saját tanterme.
Az építendő új iskola végleges terve az után készült el, hogy 1968 februárjában a TSZ. Mikrobuszával egy csapat elment Gamás községbe. Ott a helyszínen megnéztünk egy hasonló típusú, tervű iskolát, ami már felépült és működött. Megnyerte a tetszésünket, kikérdeztük a véleményüket, és némi változtatással a gamási típus épült meg.
A csoport tagjai: Juhos László ig. Fületlen József, Mater József tanácselnök, Port László agronómus, Újlaki László állomásfőnök, Kopácsi Sándor párttitkár, Tóth Józsefné (Vadas Margit) tanácstitkár és Szabó Albert tanár.
Juhos László igazgató kora tavasszal az ádándi kultúrház kistermében a meghívott falusi vezetőknek egy táblán rajzzal magyarázta az építendő új iskola terveit. Nem ment minden simán, mert voltak a tervnek ellenzői is. Itt mondta Juhos igazgató az egyik ellenzőnek „Bélám nem jó lóra tettél! Szállj ki a hajóból, mert süllyed!” Az ellenzék egy csoportja járdát és ravatalozót akart előbb, ezt tartotta fontosabbnak. Végül az iskola ügye győzött, időközben megépült a járda, a ravatalozó és a buszmegálló is…
Amikor az épület már kezdett kibontakozni, a tető is elkészült, az ellenzék továbbra sem nyugodott, mert „tyúkólhoz” hasonlították, ezzel gúnyolódtak, meg hogy e miatt elfogyott a falu pénze stb. Hasonló játszódott le a vízmű és a gázvezeték kiépítése körül is.
Az igazgató, valamint Mater József tanácselnök, és Tóth Józsefné (Mancika) tanácstitkár nagyon sokat tett azért, hogy az iskola épülete megvalósuljon. Ezért ők „jutalomból” még elmarasztalást, fegyelmit is kaptak.
Az állami kölcsön és a társadalmi megmozdulás, lelkesedés hatására beindult a munka. Megrendelték a téglát, s az hamar meg is érkezett Tabról. l969 január 17-én telefonált Újlaki László állomásfőnök, hogy megérkezett l6 vagon kisméretű tömör tégla. Igyekezzen a megrendelő azt minél előbb kirakni, mert az állásért kötbért kell fizetni.
Azonnal beindult a gépezet – a mozgósításhoz nagyon értett Juhos igazgató – a KTSZ, szakiskola, pélpusztai gazdaság gépekkel, emberekkel és a szülők az első hívó szóra megindultak az állomásra. A nagy hidegben délelőtt és délután is rakták, hordták be a téglát az iskola udvarára. Az iskolánál melegedőt alakítottunk ki, a 8. oszt. lányok forró teával kínálták a téglahordókat. A 7-8 oszt. fiúk rakták egymásra a téglát l50 cm. magasra, majd hullámpalával takarták le.
Végül 1-2 nap alatt behordták, és nagyon sok tégla borította az isk. udvarát. Tavasszal Bores János és Szántó János – szülők, szakemberek – zsinórral kitűzték és kimérték a falak, alapok helyét. Szülők és tanulók is ásták az alapokat. Olyan mély az alap (150-160 cm mély), hogy Baricza Géza bácsinak (fényképen) nyakig ért az árok. Ez olyan erős, hogy emeletet is elbírna. Aztán a gépek sokasága hordta a murvát, sódert, követ, cementet az alapozáshoz. Két hatalmas betonkeverő is dolgozott egyszerre. A szülők talicskákkal hordták a betont az alapba. Mindig a hétvégén volt a társadalmi munka. Reggel 7 órától délig. Sokan voltak, jó volt a hangulat, mindenki lelkesen dolgozott.
A következő szülőkre nagyon jól emlékszem: Zrinyi Bertalan, Baricza Géza, Tóth József, Nagy István (Gombos Manci néni férje, Petőfi u.) Tiger József, Vadas József, Gáspár Pál, Müller Ferenc, Szunomár László, Panyi István, Szikszai János, Csatári István, Mater József, Tóth Józsefné (Vadas Margit) tanácstitkár. Ott voltam én is, gumicsizmában, lapáttal a kezemben: raktam a betonkeverőt, vagy toltam a talicskát. A fényképeket is ott és akkor készítettem.
Egy történet, ami megmaradt bennem: Eltoltam a talicskát a betonkeverőtől, hallom, hogy a hátam mögött engem dicsérnek, jókat mondanak: „Erre nyugodtan rábízhatjuk a gyerekeinket, rendes, nem nyafog” – ez volt a lényege. Ekkor éreztem azt, hogy befogadtak. (Az ő gyerekeiket is tanítottam.) Közben iszogattunk, viccelődtünk, cigiztünk, megittuk a pertut. Ők akkor voltak jó középkorúak, sajnos, közülük sokan már meghaltak.
Amíg bírtam soha nem vonakodtam az ilyen jellegű, hasznos, értelmes, közösségi munkától. Jól éreztem magamat közöttük, aztán már hiányzott az összeszokott csapat. Nekem fiatalon jól esett az egyszerű emberek igaz dicsérete. Elfogadtak, közéjük tartoztam, és nem ártott a „tanári” tekintélyemnek Ha épülne a fürdőmedence, még most is elmennék segíteni!
Az alapozás után –április, május – tanítási idő alatt: ének, rajz, testnevelés, technika, osztályfőnöki órákon a 7-8 oszt. fiúk talicskával hordták a téglát az építkezés helyére: folyosóra, termekbe. Ez a munka azért volt fontos és jelentős, hogy a h étvégén ne ezzel kelljen foglalkozni a társadalmi munkában dolgozó szülőknek. Az építkezéshez a vizet úgy hordták a folyóból. A beoltott meszet két hatalmas gödörben tárolták. Az egyik gödröt a végén nem temették be, olajtároló tartály került a helyére, több ezer literes, a föld alatt volt. Az olajkályhák fűtéséhez kellett a tartalék és nagy mennyiségű fűtőolaj.
Akadt néhány ember, akinek szóltunk, vagy üzentünk, ha tud, jöjjön, segítsen. Tudta, hogy miről van szó, a válasza:”Minek menjek én oda? Nekem már nem jár oda gyerekem.” Micsoda gondolkozás! Erre azt válaszoltam, hogy nekem se! Megmutattam a tenyeremen a bőrkeményedést. Lehet, hogy ez hatásos és elgondolkoztató volt, de nem jött. Akkor még nem sejtettem, hogy valamikor 35 év múlva az én lányom is abba az iskolába fog járni, amit az apja is két kezével épített.
A falu szinte lázban égett, a nagyszerű megmozdulás után a munkálatok szemlátomást gyorsan, látványosan folytak és haladtak. Megemlítem, hogy ebben az időben a tanári fizetésem már havonta 1500 Ft volt. Jutalmat 700 vagy 1000 Ft-ot kevesen kaptak. Béremelést általában azok kaptak, akiknek valamiért nagyon elmaradott volt a fizetése: 100, vagy 150 Ft-ot kapott, 3-4 személy és nem mindenki. Ez megalázóan alacsony és kevés volt, és nem is mertem arra gondolni, hogy valamikor kocsit vásároljak. Ott volt a vasúti félárú, utazhattam vonattal, viszonylag olcsón. Útlevélről, külföldről, nyelvtanulásról stb. még álmodni sem mertünk. Megjegyzem, hogy a 80-as évek végén, 90-es években már kedvezően enyhült a helyzet.
A belső munkák: víz, villany, festés, üvegezés, parkettázás stb. már nem társadalmi munkában készültek. Nem volt olyan látványos! A vizesblokk átadása-átvételével gondok voltak, több mindent kifogásolt a tiszti orvos.
Viszonylag hamar elkészült az új iskola. 1971. augusztus 20-án adták át ünnepélyes keretek között. Jelen voltak: Dr. Szőke György járási művelődési osztály vezetője, Szimcsák elvtársnő, Virovecz elvtárs a járási pártbizottságtól, Mater József tanácselnök, Juhos László igazgató, valamint Valter Imre bácsi a szabadi TSZ Kossuth-díjas elnöke.
1971. szept. elején már itt kezdődött az egyműszakos tanítás. Minden szép és jó volt 8. oszt. főnök voltam, mi ballagtunk 1972 júniusában (Májer Kati, Mónos Kati, Kulcsár Mari, Kecskés Géza stb.) az új átadott és belakott új épületben először.
Ádándon valamikor működött egy aszfaltüzem (Ságvár felé, ahogy megyünk, a vasúti síneken túl, mindjárt balra.) Tudom, hogy hová szállították éjjel-nappal az aszfaltot, de megszűnésük előtt a főnökükkel megbeszélés történt. Meghívták a dolgozókat is ebédre, vacsorára az isk. ebédlőjébe, ettek ittak, jó hangulat volt. A maradék anyagból ingyen leaszfaltozták a járdát, a kézi és a kosárlabda pályát.
Az isk. épület átadása után megkezdődött a beton lábazatú, vascsövek és szelvényekből a hosszú kerítés elkészítése. A parkosítást Komáromi Gézáné lánya (Ilona, tanítványunk), aki a kertészetnél dolgozott, tervezte meg, és ingyen adott a kertészet növényeket, díszfa csemetéket (fenyő és nyírfa stb.)
Sajnos az épület átadása után a tanulói létszám fokozatosan csökkent. A jelenlegi létszám már csak 142 fő. A régi Tallián-kastély funkciója megváltozott. Itt korszerű konyhát és ebédlőt alakítottak ki. Raktárak, gazdasági iroda, könyvtár és egy kisegítő foglalkozást segítő terem működik. A régi olajos padlót kicserélték, (lakozott padlóra) új világítást (Fénycsövek) új fűtési rendszert (olaj, villany és fa) építettek ki. Később az ebédlő aljzatát lecsempézték. A bejáratnál új vizesblokkot (kézmosókat) alakítottak ki.
1971-ben kezdődött és 1972 szept. l5.-én kezdték meg a főzést 120 főre. A két számla (isk. és konyha) összege, építési költség 700 ezer Ft volt. A pénzekkel mindig voltak gondok. 1968-ban az évi 95 ezer Ft támogatást nem kaptuk meg. Csak a lakosság befizetésével, az évi 300 Ft községfejlesztéssel lehetett gazdálkodni.
Részlet egy felhívásból, ami Ádánd Községi Tanács VB. (Tóth Józsefné vb. Titkár fogalmaz ott és küldött ki a családoknak: 1968. április 18-án: „Most nagyon nagy célt tűztünk ki magunk elé. 1970-ben történő átadással, iskolát akarunk építeni, hogy gyermekeink jobb környezetben tanulhassanak. Nemes cél, de nagyon nehéz feladat. Azért fordulunk Önhöz és bizalommal segítségéért, hogy felajánlásával segítse nemes célunk megvalósítását, amely az egész község lakosságának tenne jó szolgálatot.”
Mit lehetett felajánlani? Pénzt, amit csekken fizethettek be, vagy társadalmi munkát. A felhívásnak lett foganatja, megértették az emberek, aki tudott, pénzt adott, többen társadalmi munkát ajánlott fel, és el is jöttek dolgozni.
Közben többen, idősek és fiatalok mentek el a tantestület közösségéből, és helyettük újak jöttek.
1970-1980 között érkezett kollégák:
Németh Ilona, Baller Ferencné (Nickel Zsuzsanna) Orsi Mihályné (Solymosi Anna) Auguszt Gyöngyi, Szíjártó Árpádné (Török Márta) Czipp Anna, Garabonné (Éva) Varga Imréné (Szabados Erzsébet), Kriszt Konrád, Pápai Lajos, Lengyel Mária, Gáspár Gyula, Petrovics Jenő, Skerlecz Tamásné (Hermecz Mária).
1985. szept. 25-én a közelben, Berhidán reggel földrengés volt. Ennek hatása a faluban, így az iskolánál is károkat okozott. A régi épület boltívei itt-ott megrepedtek, az így keletkezett kár 377 ezer Ft volt. A házakon kémények dőltek le, a biztosító a kárért fizetett. Emlékszem, hogy valami nagyon erős szürke színű, képlékeny ragasztót nyomattak a padlásról a boltíven keletkezett repedésekbe. Ez annyira erős volt, hogy egy marokra való anyag a technika teremben a padlóra cseppent, megszáradt, nem is lehetett vésővel sem felszedni, talán még most is ott van.
1985-ben felújítottuk –társadalmi munkában- a tornatermet: öltözők, zuhanyzók, és WC kialakítása. Július végén, hétvégeken, a jelenlévő 17 szülőre emlékszem, különösen szimpatikus volt Ilon Béla. Ennek a beruházásnak a költsége 650 ezer Ft volt. A zuhanyzók, WC-k kihasználtsága jelentéktelen volt, nem is emlékszem, hogy azt használták volna a tanulók, a rövid szünetben nem is volt arra idő.
1980-1990 között érkezett új kollégák:
Tasnády Edit, Ódor Lászlóné (Burányi Katalin), Sauer Gézáné, Fehér Józsefné (Márta), Szőke Zoltánné (Szűcs Mária), Smidt Irén, Velecz János, Uracs Istvánné (Pócsik Mária), Molnár Zsuzsanna, Neisz Péterné (Varga Lukrécia), Karaszné (Ceglédi Annamária), Czulag Tamás, Turul Istvánné (Sabián Ilona), Kollárné (Palkó Erzsébet), Komor Kornélné (Erdei Mária), Virág Ernőné ( volt Erdős Sándorné –Horváth Erzsébet), Sági Noémi, Szécsi Péter, Nemesné (Szatmári Kornélia).
1986. május végén – a tanévzárás előtt- Juhos ig. közlekedési baleset következtében eltörte a bokáját, nehezen gyógyult, sántikált, ágynak dőlt. Nyugdíjba is készült, amikor feljavult az állapota, utoljára délutános napközis volt, majd nyugdíjba vonult. E miatt egy átmeneti időszak alakult ki. 1986. okt. 9-én megbízták Skerlecz Tamásnét igazgatónak és Vörös Györgynét ig. helyettesnek, hogy átmenetileg töltsék be ezeket a tisztségeket.
A meghirdetett igazgatói állásra csak a faluból pályáztak: Házi Ferenc, Komáromi István és Németh Ilona. Idegennek szolgálati lakást nem is tudtak volna adni. Az első két pályázó gyakorlati képzettség hiánya miatt nem felelt meg. Németh Ilonát ismertük, közülünk való volt, nem volt „idegen”, ezért egységesen őt támogattuk, őt biztattuk, ő pedig akarta vállalni ezt a tisztséget.
A Községi Tanács VB Ádánd figyelembe vette a tantestület akaratát, és az ő pályázatát fogadta el.
1987-től Németh Ilona lett az iskola igazgatója, helyettese pedig Skerlecz Tamásné. Németh Ilona ádándi születésű, itt járt iskolába, én is tanítottam. Elvégezte a Tanárképző Főiskolát –orosz-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Volt községi és megyei tanácstag is. Az úttörő csapatvezetőségről ig. megválasztása miatt mondott le. Nem lehetett könnyű feladata az új igazgatónak. Az, hogy a tantestület egységesen mellette állt, sok segítséget jelentett számára. Ebben az időszakban is történtek beruházások, felújítások, szépítések. Az ebédlőbe új székeket vásároltak. A tantermeket, zsibongót, folyosót lelambériázták, ezzel is a falat védték. A megkopott, felpúposodott termeket újra parkettázták, vagy kijavították. Az l és 2. osztály régi fa ablakait kicserélték nagyobb, műanyag ablakokra. Ha jól emlékszem, ebben az időszakban épülhetett a sportpálya mellett az udvaron az új kazánház. Amikor bevezették a faluban a gázt – kicserélték a kazánt- és így az iskolában is áttértek a drágább, de tisztább gázfűtésre. Az osztályokban, mosdókban, folyosón, zsibongóban fűtőtesteket szereltek fel. A széles, világos folyosóról eltűntek a régi szertári szekrények, helyette ülőalkalmatosság, ún. cipőtartók foglalták el a helyet. Így a folyosó átláthatóbbá, tágasabbá és könnyebben takaríthatóvá vált.
Több osztály részére új padokat, szekrénysorokat vásároltak. Az épületek külső tatarozása, javítása, festése folyamatos évi munka volt. Ebben az időszakban történt az is, hogy a kosárlabda pálya régi aszfaltját felújították, a tornaterem mennyezetét és padlózatát a teljesen kicserélték (régen parkettás volt).
1989-ben a „rendszerváltás” után az orosz nyelv oktatása megszűnt. Helyette először a német, majd az angol nyelv tanítását vezették be. Ehhez a feltételek megvoltak, Uracs Istvánné és Lengyel Gyöngyi rendelkezett német nyelvvizsgával. Az angol tanár Siófokról járt ki. Amint már előbb írtam, ebben az évben megszűnt az úttörőcsapat. Rajok, őrsök stb. többé már nem léteztek. Ezzel véget értek az őszi szept. 29-iki hagyományos akadályversenyek, pákozdi kirándulások, fonyódligeti táborozások. Helyettük nem jött létre semmi.
Majd különböző alapítványi pénzekből beindultak a nyelvi szakkörök, úszásoktatás, táncszakkör, rajzszakkör stb. Továbbra is ápoltuk a hagyományokat, voltak vetélkedők, versenyek, gyermeknap, pedagógusnap, és ballagások.
1990-ben az iskola tanulólétszáma 244 fő, ebből felső tagozatos 131, alsó tagozatos 113 fő. 9. osztály működött, 6 napközis és menzás csoport. A cigány tanulók száma 11 fő, hátrányos helyzetű tanuló 85 fő, napközisek létszáma 172 fő, kiemelkedő teljesítményű tanuló 33 fő volt.
Az iskola személyi feltételei: 18 pedagógus, l iskolatitkár, 1 gazdasági vezető, 1 élelmezési vezető és 7 technikai dolgozó. A végzős 8. osztályból 5 fő gimnáziumba, 16 fő szakközépiskolába, 16 szakmunkásképzőbe, l mezőgazdasági szakiskolába tanult tovább, és 3 fő nem folytatta tanulmányait.
1990-2000 között érkeztek a tantestületbe:
Bertáné (Szakállas Andrea) Képliné (Lindemann Mónika) Materné (Mestyán Ilsikó) Vörös Csabáné (Ritt Henriette) Kiss Éva, Dr. Dáid Lászlóné (Takács Anna) Bozsokiné (Lengyel Gyöngyi) Prohászka Attila, Csapóné (Tóth Margit)
Közben megépült a számítógépes tanterem, több számítógépet és bútorzatot kapott az iskola. 1992-ben újabb 5 évre kapott igazgatói megbízást Németh Ilona.
Tantestület tagjai 2000-ben:
Igazgató: Németh Ilona, ig. helyettes Skerlecz Tamásné.
Alsó tagozatos tanítók: Bertáné, Bozsokiné, Fehér Józsefné, Kiss Éva, Szőke Zoltánné,Nemesné (Szatmári Kornélia) Vörös Csabáné,Takács Gyulán.
Felső tagozatos tanárok: Baller Ferencné, Csapó Jenőné, Dávid Lászlóné, Erdős Sándorné, Materné (Mestyán Ildikó) Neisz Péterné, Turul Istvánné és Szabó Albert.
Gazdasági vezető: Müller Ferencné 2000-ig. 2000-től Harmath Károlyné (Csák Edit) Élelmezésvezető: Lénártné (Oláh Mária) Iskolatitkár: Hornyák Barnabásné (Renczes Mária)
Konyhai dolgozók: Keszthelyi Lászlóné, Kiss Gézáné, Molnár Józsefné, Kiss Jánosné.
Takarítók: Szabó Ferencné, Szabó Sándorné, Karbantartók: Molnár József és Ükös Gábor.
1994 áprilisában meghalt Juhos László volt igazgató. Siófokon volt az urnás temetés, a tantestület tagjai ott voltunk. Utólag, de nem maradt el a község elismerése sem. 1996-ban posztumusz kitűntetést kapott.
Általában a falunapon, a nagy nyilvánosság előtt, már több pedagógus megkapta a „Falunkért Ádándért” kitüntetést. – az iskolában és a községben végzett példamutató és fejlesztő munkájáért: Takács Gyuláné 1996-ban, Komáromi Gézáné 1997-ben, Varga Imréné 2001-ben, Szabó Albert 2002-ben, Vörös Györgyné 2004-be, Németh Ilona 2006-ban.
Topler Jenő 2009-ben iskolai alapítványért, Csapó Jenőné és Turul Istvánné pedagógiai és oktató nevelői munkájáért elismerő oklevelet kapott 2010-ben. Ezzel a kitüntetéssel pénzadomány nem járt.
A kollégák fokozatosan nyugdíjba vonultak: Vörös Györgyné 1997, Varga Imréné 1997, Szabó Albert 2000, (nyugdíjazásom után 2006 június l6-ig még tanítottam) Skerlecz Tamásné 2007, Németh Ilona 2008, Turul Istvánné és Csapó Jenőné 2009-ben mentek nyugdíjba.
1987-2008 között volt Németh Ilona az iskola igazgatója, az ő nyugdíjazása után, 2008 augusztus 1-jétől az iskola beintegrálódott (egy körzetbe) a SIOK-ba A technika terem megszűnt, leköltözött a pincébe. A könyvtár a régi épület középső terméből átköltözött a volt technika terembe. A könyvtárból ebédlő lett, most két volt osztályteremben van a tágas ebédlő. Ezzel enyhült a zsúfoltság, a több turnusban történő érkeztetés.
2000-2010 között érkeztek a tantestületbe.
Ferenczi Rita Georgina, Németh Attiláné (Szappanos Hedvig) Torda János, Isóné (Poncsák Eszter), Zádeczkiné (Szűcs Katalin) Takács Anita, Sárköziné (Hohner Jusztina)
2008 aug. 1-től az önkormányzat Torda Jánost nevezte ki a SIOK ádándi tagintézmény vezetőjének.
2010 nyarán kicserélték a termekben, folyosón, tanáriban és a zsibongóban a régi világítást. Ennek költsége 3.5 millió Ft. Továbbá kicserélték minden osztályban a régi 40 éves vetemedett fa ablakokat, ajtókat és redőnyöket. A zsibongó hatalmas régi ki-be járó vasajtait is kicserélték, mutatós szép fehér műanyag nyílászárókra, ennek költsége 10 millió Ft volt. Ezzel most tágasabban és világosabbnak tűnik a zsibongó.

2010. június l5-én a tantestület tagjai:
Torda János igazgató (Szegeden végzett) ádándi lakos,felesége és három gyermeke itt járt iskolába. Materné (Mestyán Ildikó) ig.helyettes.
Alsó tagozatos tanítók: Bertáné, Bozsokiné, Fehér Józsefné, Kiss Éva, Nemesné (Szatmári Kornélia Szőke Zoltánné, Vörös Csabáné, Sárköziné (Hohner Jusztina), Németh Attiláné.
Felsőt agozatos tanárok: Baller Ferencné, Dr. Dávid Lászlóné, Erdős Sándorné, Isóné (Poncsák Eszter), Zádeczkiné (Szűcs Katalin) és Takács Anita.
Iskola titkár: Magyar Lászlóné (Lengyel Mária)
Élelmezés vezető: Firnicz Beáta
Konyhai személyzet: Molnár Józsefné, (Bertalan Rozália) Lacza Jánosné (Májer Katalin) Csatári Rózsa, Laufer Szilvia, Árvai Julianna. Takarítók: Szabó Ferencné és Szabó Sándorné. Karbantartók: Ükös Gábor és Kocsis Attila. Ételhordó, gépkocsivezető: Varga Tamás.
Iskolánk egykori növendékei közül (4o-50 év alatt) többen választották a pedagógus hívatást. A több mint 38 tanítványnak itteni pedagógus volt vagy lehetett a példaképe. Közülük sokan itt tanítottak, vagy tanítanak most is az ádándi iskolában:Hohner Jusztina, Lengyel Gyöngyi, Lindemann Móni, Kiss Éva, Németh Ilona, Nickel Zsuzsanna, Szatmári Kornélia, Tóth Margit és Takács Anna.
2010 nyarán az iskola felvette Fekete István író nevét: augusztus 29-én a tanévnyitó ünnepségen sok vendég, szülő és tanuló jelenlétében az iskola parkjában megtörtént Fekete István szobrának leleplezése és koszorúzása.

**********

Meghívó az iskola avatására: 1960. február 28.

Tornavizsga és bemutató a salakos pályán 1964-ben

1963. Juhos László igazgató, Varga Etelka, Kumli Tibor igh. Hozleiter Anna, Gaál Zoltán, Vörös Györgyné (Panyi Erika), Borka Józsefné (Sárika) Pécsi Józsefné (Éva), Vasváry Lajosné (Puskás Mária)

Régi csoportképek
1964. 4. osztály, osztályfőnök: Szabó Albert
Első sor, ülnek: Kiss E., Bíró J., Árki A., Császár K., Kocsis A., Mónos A., Horváth F., Musatics L, Krézli Z., Stósz J.

1970. 5. osztály, osztályfőnök: Vörös Györgyné
Tóth Gy., Gazdag P., Velecz J., Teke M., Fórián J., Horváth Gy., Sütő Kati…

1965. 3. osztály,
osztályfőnök: Komáromi Gézáné

További képek megtekinthetőek a galériában!

© 2011 SIOK Fekete István Általános Iskola, Ádánd Levél a szerkesztőnek